[Intro – Suttogva, halk zongora] Egész életemben azt hittem... A világgal kell megküzdenem. Pedig végig... Önmagamtól féltem. [Verse 1 – Törékeny, bensőséges] Annyi arcot viseltem már, Hogy elfeledtem, ki vagyok. Mások álmait kergettem, Míg a sajátom elhagyott. Minden szó egy újabb lánc lett, Minden ítélet mélyre húzott. És mire végre észrevettem, A saját hangom elnémult. [Pre-Chorus – Lassan építkező] De valami még él bennem, Amit nem tudtak elvenni. Egy apró láng a sötétségben, Ami nem akar kialudni. [Chorus – Erőteljes, érzelmes] LEGYŐZÖM! A félelmet, ami bennem él! A hangokat, mik azt súgják, Hogy sosem lehetek elég! LEGYŐZÖM! A múltam minden árnyékát! Nem akarok többé élni Mások elvárásain át! Nem a világot akarom legyőzni, Nem kell mindenkit meggyőznöm! Csak azt, amit belém neveltek... Hogy önmagamnak lenni bűn! [Verse 2 – Mély basszus, határozottabb ének] Megtanultam halkan beszélni, Hogy ne zavarjak senkit sem. Megtanultam kisebbnek látszani, Hogy mások nagyobbnak tűnjenek. De minden alkalommal, mikor Elrejtettem, amit érzek, Egy újabb darabot veszítettem Abból, aki lehetnék. [Pre-Chorus – Fokozódó érzelmek] Most már hallom azt a hangot, Amit régen elnyomtak bennem. És ha remeg is még a lábam, Többé nem fordulok el. [Chorus – Teljes hangszerelés, magas ének] LEGYŐZÖM! A félelmet, ami bennem él! A hangokat, mik azt súgják, Hogy sosem lehetek elég! LEGYŐZÖM! A múltam minden árnyékát! Nem akarok többé élni Mások elvárásain át! Nem a világot akarom legyőzni, Nem kell mindenkit meggyőznöm! Csak azt, amit belém neveltek... Hogy önmagamnak lenni bűn! [Bridge – Csak zongora, megtörő hang] És ha holnap újra félek, Attól még nem vesztettem el. Ha a hangom néha megremeg, Attól még kimondhatom, amit érzek. Nem kell hősnek lennem, Nem kell koronát viselnem. Nem akarok mások fölé állni... Csak végre önmagam mellett. [Final Chorus – Kitörő érzelmek, erőteljes magas hangok] LEGYŐZÖM! MINDEN FÉLELMEM, MINDEN LÁNCOM! Nem fogom többé elrejteni Azt, aki vagyok ezen a világon! LEGYŐZÖM! AZ ÖSSZES HANGOT A FEJEMBEN! Amely azt mondta, nem vagyok méltó Arra, hogy önmagam lehessek! Nem kell a világot meghódítanom, Nem kell mások fölé emelkednem! Nem a világ ellen harcolok... HANEM AZÉRT, HOGY VÉGRE ÉLHESSEK! És ha mindenki elfordul tőlem, Ha egyedül maradok az úton... Akkor is önmagamat választom! [Outro – Halk zongora, felszabadult suttogás] Nem győztem le a világot... Csak azt... Amivé formálni akart engem. És ez... Nekem elég.
