porzik már a színpad A gáz még egyre feltör hol az ember hiányzik ott vámpírhold vetül A macskák dala érdes és ordít az örömtől a humán dúvad mérges hát hol tud, csörömpöl ma már az összeomlás folyékonyan halad utoljára hallhatod az egész légió hadat dübörgő délibáb és fantom zene hallás nem názáreti a sztár, hanem iskáriótes júdás üdvözöld továbbá ím a félholt költő porzik már a tinta verhetné némi eső fekete az ég is nincsen vigasz benne legalább semmi sincs végleg elveszve kicsit sötét van minden megtörténhet de a kávé jelek felismerhetőek üres a régi pad egy pár sikkes emlék ezek vagyunk mi pedig visszatérnénk
0/500