Bánatom hagyom az őszi égre, shötét, komorult felhők hegyére. Míg szemereg némán a letűnt idő, ellep a rozsda, a mindenevő. Álmaim hagyom az éjszakára. Csillogó csillagok záporára. Keringjenek a mindenségben, hirdessék mindig, hogy egyszer éltem! Mosolyom vigye a hajnali fény. Korán-derengő, szép tünemény. Haragom kapja a nyári zápor. Zengjen az ég a villámcsapástól! Végtelen múltam szálljon a fénybe, napsugarakon az ég közelébe. Hulljon le ott fenn a földi bilincs, nyíljon meg minden égi kilincs!
