Hogyan tudnám kitépni szívemből az érzést ! S adnám oda néked ! Éld meg ! Éld meg te is ! Talán hiszed majd ! Talán érzed majd ! Mondd a szív ha kiabál ! Ordít jajveszékel ! Észreveszi az ki mellette lép el ? Szavakban a fájdalom átadható , de elillan ! Mint kéményből felszálló füst téli éjjelen ! Kimondható ,elmúló ahogyan a Tél után virágzó tavasz érkezik ! A fájdalom helyére öröm költözik ! Az érzés , Az érzés itt marad ! Jó néha a csönd ! De a zaj is jól jön ! Elfedi a sóhajt , mely belsődből tör föl ! A szív ha kiabál nem hallani . A fájdalom vicsorgó fogsorát belemélyeszti , Mardossa ,harapja ,tépi Szaggatja széjjel . Csendben egy hangos szó nélkül tűri , Az ember csak tűri ! Ugye tudod ,ugye érezted ? Feledni kell ,mert nem lehet bírni ! Felülkerekedsz győzdd le önmagad ! Tarts ki ! mint Napfényben fürdőző hóvirág , Március elején , szirmait tépázó szellőnek nekifeszül , ritmusát felveszi arra dől amerre hajlítja ,így önmagát egyben tartja ! Körbenézek én az vagyok kinek szirmai leszakadtak ,még kitartok! Csöndes némaságban viseled kiáltanál ,de nem teheted Kibírod ,túléled Már itt a tavasz S erőt ad kell , igen kell neked Hisz megfáradt tested Gyógyír a tavasz az üde friss illat ! Elmúlik majd egyszer talán ! Várom már annyira várom !! Apró cinege az ablakomban dalolásszon ! Az érzés , Az érzés itt marad ! Jó néha a csönd ! De a zaj is jól jön ! Elfedi a sóhajt , mely belsődből tör föl ! Az érzés , Az érzés itt marad ! Jó néha a csönd ! De a zaj is jól jön ! Elfedi a sóhajt , mely belsődből tör föl ! Halk dallam ritmusa mosolyt varázsol arcomra . Hallgatom ,hallgatom elűzi bánatom !
