Felmerül belőled, majd elillan, elszéled. Újrakél, feléled, kárörvend, észérvek nem rendezik többé. Mégsem válik köddé. Nem ül el "szép" lelke, beléd van merülve. Éleszti haragod, folyton rajtakapod, mint veszti jó sorsodat, facsarja orrodat. Reggel kel, este még búcsúzik, elalél. Feldereng hajnalban, álmodik váratlan. Mikor majd megnyugszol, fültövednél kuksol. Csiklandoz talpadnál, kacéran odébbáll. Eléd jön, beléd köt, kikészít, felpörög. Bevillan. Késő már: papíron szaladgál. Betűket kanyarít, kezedbe szabadít tollat és figyelmet. Érzed, hogy figyelnek. Akkorra leírod, rendezed, olvasod. Összeáll versképe. Így került verslétre.
