Nézd! Bájosan csalogatnak a hegyek, fentről hűst adó falombok édesgetnek. Kismadarak trilláznak vidáman az ágakon, egy-egy méhecske zümmög a vadvirágon. Nézd! Kicsi patak csordogál a völgyben, lassan tovahalad ezüstös színében. Medrében kavicsok sokasága nyugszik, ők is haladnának, de akaratuk kialszik. Nézd! Amott a vadvirágos rét integet: - Jer, nézd a csodás szépségeimet. Pipacsok vörös bársonyt bontottak, szarkalábak lilán, fehéren hajladoznak. [chorus] De jaj! Nézd! Nem messze egy nagy halom veszélyes szemétkupac erjed, bűzlik, még a szúnyogokat is messzire űzik. Roncsolják a szép, vadvirágos rétet, talajnak, növényeknek vetnek véget. Iderakták illegálisan, nem törődve, nem gondolva a későbbi időkre, hogy kiég a föld, meghal a fű, virág. Eliszkolnak onnan gyors tempóban, egy a fontos nekik, hogy elpasszolják.
0/500