Anya, vigyél magaddal., Ahol az ég egy szelíd fátyol, Ahol a csillagok suttogják a meséket, hogy pihenjenek, Nincs fájdalom, nincsenek bilincsek. A kőtömegek szürkesége itt megfullad, És a szív ver egy ketrecben aggodalmak, Itt minden megjelenés olyan, mint egy mondat, mint a pokol, Az élet pedig a félelemből szövi a saját mintáját. Anya, vigyél a földedre., Ahol friss kenyér és Harmat illata van, Ahol a gyermekkor úgy folyik, mint egy patak dala, És ahol a remény újra ég, mint egy csillag. Itt, az idő úgy húzódik, mint egy terhelés, De odakint, veled minden könnyűnek tűnik., Annyira félek, annyira félek mindentől., Anya, fedezz a szárnyaddal. Távol a megtévesztéstől és a veszteségektől, Egy olyan világba, ahol a szeretet, a melegség és a kényelem uralkodik, Anya, kopogj halkan a szívemen., És kérlek vigyél el innen.
