József Attila: Bukj fel az árból

[violin intro] Ijessz meg engem Istenem! szükségem van a haragodra. Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra. ........ Én, akit föltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom, nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom. Gyúlékony vagyok, s mint a nap, oly lángot lobbantottam – vedd el! Ordíts reám, hogy nem szabad! Csapj a kezemre menny köveddel. [instumental interlude] És verje bosszúd, vagy kegyed belém: a bűntelenség vétek! (vétek!) Hisz hogy ily ártatlan legyek, az a pokolnál jobban éget! (pokolnál jobban éget) Vad, habzó nyálú tengerek falatjaként forgok, ha fekszem, és egyedül. Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem! [instrumental solo] Meghalni lélekzetemet fojtom vissza, ha nem versz bottal és úgy nézek farkasszemet, emberarcú, a hiányoddal! [break] Már mindent merek, (már mindent merek) de nincs értelme semminek sem.... ó........semminek sem! Meghalni lélekzetemet fojtom vissza, ha nem versz bottal és úgy nézek farkasszemet, emberarcú, (ember arcú) a hiányoddal! ó.......... Már mindent merek, (már mindent merek) de nincs értelme semminek sem..... (semminek sem!) ó.....ó.......óo.......