Vajon mért ilyen szomorú ez az adventi koszorú? Csendes magányban vetül ránk: lila és rózsaszín ruhánk. Áttörve sok-sok életen, koszorút fon a félelem. Felhők borít`nak kék eget, nem látjuk már a fényeket. Megszülettünk s most meghalunk? Segíts meg minket, Jézusunk!
