A macska, hát az egy igazán különleges világ: fenséges, elegáns, de közben sunyi. Ha hívod, csak néz rád: "Most mit akarsz, pupák?" Majd elfordul, mert ő nem egy csahos pumi. A bútoraid huzatát karmolni? Ó, az remek! A függönyön lógni? Micsoda móka! Konyhapulton ülni természetes, vili? "Ez itt az én házam és te vagy a szolga." A szobanövényeid testi épségének annyi, mert szép a friss-zöld és persze ízletes. A teszkós macskakaja régóta uncsi, rántott husid az, ami viszont kellene! Már az asztalon sétál és a poharadat löki, "Na bumm!" - gondolja, és tovább sasszézik. A kajádba belemar, mert az jár neki! Őfelsége a szabályt ritkán követi. De aztán este, amikor már minden humán alszik, ágyadba lopózik kecsesen, puhán. Olyankor egy angyal - dorombol és alszik, s elnézed neki, mit reggel hagy a ruhán.
