[Acoustic Guitar Intro] [Verse 1] A reggeli kávé mellett ülök egymagamban, A ráncos kezem nézem, s a csendet hallgatom. Mintha csak tegnap lettem volna húsz éves, De az idő elszállt, sok minden változott. A régi fotók a falon mind mosolyognak, Olyan világ ez, ami rég elfelejtett már. A lábaim nehezek, a léptek lassulnak, De a lelkemben még mindig él a nyár. [Chorus] [Powerful, full band enter, voice: gravel texture, sandpaper tone, whiskey-soaked, chest voice] [Emotional, building up] Ó, az évek elsuhantak, mint a szél, A tükörben egy idegen arc beszél. De a szív még ugyanúgy dobog és érez, Csak a testünk már lassan a földhöz ér. Mondd, hová tűnt az a rohanó gyermek? Aki hittem, hogy örökké bennem él... [Verse 2] [Soft electric guitar background] A gyerekek felnőttek, messze sodródtak tőlem, A ház most csendes, túl nagy lett nekem. Néha csörren a telefon, az egy ünnepnap, Olyankor újra boldog a lelkem. Nem kérek sokat, csak egy apró percet, Hogy elmeséljem, mi minden voltam én, Hogy ne csak egy idős embert lássanak, Aki ott ül a szoba közepén. [Chorus] [Powerful, full band enter, voice: gravel texture, sandpaper tone, whiskey-soaked, chest voice] Mert az évek elsuhantak, mint a szél, A tükörben egy idegen arc beszél. De a szív még ugyanúgy dobog és érez, Csak a testünk már lassan a földhöz ér. Mondd, hová tűnt az a rohanó gyermek? Aki hittem, hogy örökké bennem él... [Bridge] [Guitar Solo] [Crescendo, emotional and powerful electric guitar solo] [Verse 3] [Soft, fading music] Már nem félek a holnaptól, és hálás vagyok, Minden percért, amit az élet nekem adott. Az emlékek fűtenek a hideg estéken, Mikor lehunyom a szemem a sötétben. [Outro] [Acoustic guitar only, fading out] Igen, az évek elsuhantak... De én tudom, ...éltem... Itt vagyok... [End]
