Patás ördögnek lábnyoma lelkemben, Belegázolt miközben álmodoztam. Beengedtem óvatlan percemben, Átvert míg italától tántorogtam. Jámbor bárányként férkőzött hozzám, Szelíd dallammal elmém altatta. Gyengéd fuvallattal hűtötte orcám, Üde volt csendes esője, harmatja. Mint mennyei nedűt, ittam szavait, Esküdve ígért földi birodalmat. Ledöntötte köztünk a kétely falait, Boldogságot ígért, békét, nyugodalmat. Hanyag voltam, meggondolatlan, Fondorlata előtt nem voltam résen. Szemében nem volt semmi szokatlan, Álnokul átbújt a pajzson ütött résen. Mindmáig kígyót melengetek keblemen, Szívem szorítja nyálkás testével. Burjánzik a gaz ápolatlan kertemen, Lelkem mérgezi démoni eszmével. Kiver a veríték álmomban képétől, Riadtan ébredek lidérctől remegve. Szívesen szabadulnék a súlyos érzéstől, Nyakamba akasztva a Sátán keresztje. Segíts kérlek, űzd el a szörnyet, Vesd meg gondosan selyemből ágyam! Ne kelljen ejtenem könnyet soha többet, Légy nekem mindhalálig áhított vágyam!
