A papi kar itt áll. Itt az egész tanács. Jézusról tárgyalunk. Segíts, jó Kajafás! Épp ott jön, s körötte az ünneplő tömeg. Eszüket elvette magasban a kezek. Pálmaágat lenget, a férfi és a nő is. Elalél a tömeg, dicséri a kő is. Nézd a pojácát, mindent összekever! S a nép előtte hódol, lába előtt hever. Szabaduljunk tőle addig, amíg tudunk! Szabaduljunk tőle, míg lehet, főpapunk! Ne siessünk nagyon! Várjunk hibáira! Elköveti őket, mert az ember fia előbb-utóbb hibáz, s elfordul a tömeg. Akkor jövünk majd mi, gyorsan ítélni meg. Számon kérjük tőle istenkáromlását. Idén vagy jövőre elvesszük varázsát. Hogyan kell csinálni? Majd tőrbe csaljuk őt. Láttam már meghalni nem egy bajkeverőt. Veszélyes ember ő, hidd el, ó, Kajafás! Felhergel mindenkit, csak beszél, nem vigyáz. A nép már most is királynak nevezi. Mi lesz, ha ez Rómát ellenünk hergeli? Azt beszélik róla, olyan, mint az Isten. Bénák járnak újra, holtak támadnak fel. Látták vízen járni. Épp eleget tudunk. Nem kell tovább várni! Mit szólsz ehhez, urunk? Én is így látom már. mint papjaim kara. Veszélyes ember ő, így meg kell halnia! Mert egy bajkeverő, halál legyen sora!
