Mikulás napja van ma, Sűrű hóesés csal az ablakba. Elgondolkodom mire is vágynék, ami a legtöbb lehetne, nemcsak egy ajándék. Nem kaphatom meg, az Isteni döntés végleges, Csak Ő tudja kinek miért s mikor, a hívó szó elérkezett. Nem haragszom érte, tudom, ez az élet rendje. Oly nehéz szívemből elűzni a gyászos felleget, talán még nem is kell, megerősít, amin most végig megyek. Csak állok az ablakban a hópelyhek táncát csodálva, míg szemem könnybe lábad, arcomon már a mosoly tör utat a mának. Utcáról fel szüremlő vidám gyermek zsivaj, mikulás sapkában pózoló család, szívet melengető látvány. Igen, ennek is ez a rendje, lelket gyógyító kacagás, csokoládéba varázsolt emlékmorzsák ideje.
