Weöres Sándor: Fű, fa, füst

[Intro with instrumental] [chorus] "fű, fa, füst". [verse 1] Özönvíz-táj ez, tág és szédítő, a kőkorszaknál ősibb az idő, emlékezés sem kísér az uton -- Ekképp mesélték, csak innen tudom: mikor pelenkám volt még és dadám s a hold kezemnél ült az almafán, az "ee-ee" és "papa-mama" után az első, amit kimondott a szám: "fű, fa, füst". [chorus] a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele, "fű, fa, füst". "fű, fa, füst". (fű, fa, füst) [verse 2] Úgy tűnik, mintha látnám-hallanám: fölöttem süt víg napocska-anyám, a dajkával kis kocsiban tolat engem, reménydús fiatalurat s oly fontos, mint nagy dörgeteg beszéd mitől országok esnek szerteszét és véres lesz a puszta és a rét, hogy kimondom e szent varázsigét: "fű, fa, füst". [chorus] a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele, "fű, fa, füst". "fű, fa, füst". (fű, fa, füst) [verse 3] Fogatlan szájjal tátogattam és érzés nélkül jött sírás-nevetés, a sorsom nem volt könnyü vagy nehéz, multat s jövőt még nem festett az ész, idő nem volt, csak az örök jelen, mely mint a pont kiterjedéstelen s mert kezdettelen így hát végtelen -- mi áll, vagy mozdul, minden névtelen, fű, fa, füst. [chorus] a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele, "fű, fa, füst". "fű, fa, füst". (fű, fa, füst) [instrumental] [verse 4] A tarka egység részekké szakadt, rámzúdult a különbség-áradat. Képzelj faágakat: mindegyiken sok két- és három-magvú tok terem: így lett lassacskán mindennek neve párjával: tej-víz, fehér-fekete, orr-fül, huszár-baka, fésű-kefe, s hármasban: elefánt-zsiráf-teve, fű-fa-füst. [chorus] a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele, "fű, fa, füst". "fű, fa, füst". (fű, fa, füst) [verse 5] Óriások közt telt az életem, a vállukig sem ért föl a kezem. És egy nap -- tisztán emlékszem reá -- nem fértem állva az asztal alá. Lejjebb ereszkedett a mennyezet és kezem-lábam megszélesedett. Ahogy én nőttem, úgy kisebbedett, de napjaimnak kedvesebbje lett fű, fa, füst. [chorus] a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele, "fű, fa, füst". "fű, fa, füst". (fű, fa, füst) [verse 6] Sorsom huszonnégy esztendőt lerótt, még végigélnék néhány-milliót: hasztalan vággyal nézem a jövőt, gyerek áll így a más cukra előtt. De a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele, s ha félrebillen kedvem kereke, helyrezökkenti a varázsige: Fű, fa füst. [chorus] a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele, "fű, fa, füst". "fű, fa, füst". (fű, fa, füst) [verse 7] Szép a való! szebb, mint minden mese, kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese. Azért van mind a tétlenség s a tett, hogy tompultabban várd a végzeted. Kinn ülök most a híg téli napon, mint aranya körében Harpagon, s ha mennem kell majd: tenger vagyonom bucsuzóul még összeszámolom: fű, fa, füst. [chorus] "fű, fa, füst". "fű, fa, füst". (fű, fa, füst) [Outro with instrumental fading] [chorus] a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele, "fű, fa, füst". "fű, fa, füst". (fű, fa, füst) [verse 6] Sorsom huszonnégy esztendőt lerótt, még végigélnék néhány-milliót: hasztalan vággyal nézem a jövőt, gyerek áll így a más cukra előtt. De a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele, s ha félrebillen kedvem kereke, helyrezökkenti a varázsige: Fű, fa füst. [chorus] a kevés is jobb, mint semmi se, az élet szép, csak bánni kell vele, "fű, fa, füst". "fű, fa, füst". (fű, fa, füst) [verse 7] Szép a való! szebb, mint minden mese, kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese. Azért van mind a tétlenség s a tett, hogy tompultabban várd a végzeted. Kinn ülök most a híg téli napon, mint aranya körében Harpagon, s ha mennem kell majd: tenger vagyonom bucsuzóul még összeszámolom: fű, fa, füst. [chorus] "fű, fa, füst". "fű, fa, füst". (fű, fa, füst) [Outro with instrumental fading]