[short instrumental intro] ( vagyok kinek KELL legyen kedve Kazánt súroltam, űztem varjat, elnyúltam rothadt szalmazsákon, bíró elitélt, hülye csúfolt, pincéből tódult ragyogásom, (ragyogásom) csókoltam lányt, aki dalolva ropogós cipót sütött másnak, de sok szép este elcsüggedtem, hogy új dühvel ébredjek másnap; (ébredjek másnap) volt alázatom, szebb és fentebb, gőgösebb mint amazok gőgje, kik roszszagú multtal hivalgva csendőrt küldnek tiszta jövőre; kényszerű csönd hogy legnagyobb volt, szivembe rúgtam - ordítson már. (ordítson mááár) [ break] Ma sem hagy az én szabad lelkem feledtető s tán szebb daloknál; kínáltak pénzt nagy sok bosszúmért, pap mondta: Fiam, szállj az úrhoz - s tudtam, ki üres kézzel tér meg, láthatatlan bús revolvert hoz; villogó szívű, győzni bíró vagyok, kinek kell, legyen kedve igazat tenni, áldást mondni ím, e szigorú emlékekre. De emlékhez mi közöm nékem? [break] Rongy ceruzámat inkább leteszem: Verettetvén a szerszám élit földjeinkben az idő érik zajtalanul és félelmesen. [instrumental solo] [outro]
