[Vers 1] Tudom, most érzed a csendet, A ház már nem olyan mint volt, Az emlékek közt keresel engem, Halkan mondod, — “Anyukám nagyon hiányzol!”…. Nem hagytalak itt egyedül, csak másképp vagyok veled. Csendben állok mindig melletted, amikor szükséged van rám itt leszek. [Pre-Refrén] Ha nehéz a szíved, és hideg lett a világ, csukd be a szemed, figyelj… a szellőben, az aranyfényen át. Mindig ott vagyok, Melletted maradok. [Refrén] Ahányszor rám gondolsz, közelebb vagyok, mint hinnéd. Szeretetem körbefog… Megvéd…… betakar, A lelkemmel ölellek téged. Nem jársz az úton egyedül, akkor sem, ha magányos vagy. Amikor rám gondolsz, A lelkemmel átölellek téged. [Vers 2] Látom a könnyeid hullanak titokban, érzem a terhet, mit egyedül viselsz. Bárcsak most is átölelhetnélek, hogy minden fájdalmat elengedj. De a szeretet erősebb a búcsúnál, erősebb minden fájdalomnál. A szíved dobbanásában ég, Lángja nem hal el soha, a szeretetem benned él. [Pre-Refrén] Amikor a legjobban hiányzom, és nem tudod, merre tovább, tedd a kezed a szívedre — ott látsz majd a mosolyodon át. [Refrén] Ahányszor rám gondolsz, közelebb vagyok, mint hinnéd. Szeretetem körbefog… Megvéd…… betakar, A lelkemmel ölellek téged. Nem jársz az úton egyedül, akkor sem, ha magányos vagy. Amikor rám gondolsz, A lelkemmel átölellek téged. [Híd] Ne félj újra élni, nevetni, álmodni, szeretni még. A szívedben élek tovább, A végtelen szeretetem megvéd. [Utolsó Refrén – halkan] Valahányszor rám gondolsz, Lélegezz, és tudd hogy itt vagyok. Nem testben, de lélekben, Én örökké vigyázok rád, tudod. [speaking slowly, emotional] Emlékezz mennyire szeretlek, Ahogy együtt megígértük rég, Amíg újra találkozunk ott, hol csak öröm és szeretet él. És ne feledd….. Amikor rám gondolsz, Veled sétálok csendesen, A lelkem szeretettel átölel, ujra és újra….. És mindörökké téged.
