Messzi kerüld, gőg, iszony lelke szól ott! Az udvartartásban dúl borzasztó szél, Vendég-vendég hátára hanyatt dobott... A híres gázvárról nép emígy regél... S királyi párolgás, mint elátkozott, Bűzszellemként kísértve körülbeszél, Bősz kőfalain is mind rég kifogott, Trónterméből hiún zsírfenék zenél! A pukkantott pukedli mindennapos, Audienciákon mind győz a gőz, A meghallgatás sem túl hangulatos, Jó lélek életet itt már nem időz, Hiába arany, szőttes és bársonyos, Ha szakácsunk csak baboskáposztát főz! **Szerzői jogok** A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető. A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges. https://poet.hu/vers/375462 **Szöveg: Tölgyes András**
