Nem tudom, Istenem, ez lenne az élet? Mivel nem ígértél semmit, akár lehet az is. Igaz megéltem már kellemeset, szépet, nekem mégis csalfa, valami hamis. Míg házadban szolgád a szenvedést hirdeti, szerintem nem ez lehetett a célod. Persze a nehezéből kijárt, ami azt illeti, hihetetlen, hogy ez volt a szándékod. Ha az én kezembe adnád most a pálcát, fény és vizek mellett teremtenék békét. Leszedném a világról a rabság láncát, élvezhesse mindenki a szabad ég kékjét. Dühöngő viharokat szelencébe zárnék, gátakat emelve a forrongás elé. Senkinek kertjére ne vetüljön árnyék, legyen utunk nyugodt a boldogság felé. A háborút? Még a szótárból is törölném, ismeretlen érzés lenne a szorongás. A szeretet lángját keblemben őrizném, a földön nem lenne többet vérontás. Gondolom, Uram, rengeteg a dolgod, engedelmeddel, én segíthetnék ebben. Ha rám bíznád, megoldódna gondod, akaratod a földön is amint a mennyben.
0/500