Hullnak a levelek, hullnak az őszbe. Halkan szisszenve, kergetőzve. Szakadnak végleg az életfáról. Múltbéli örömök hullnak a máról. Holnapi vágyak álnok csodája vesz körbe mindent, de mindhiába. Egyszer a jövő is véget ér. Eltűnik - végül elvetél. Száradnak szándékok össze a létben. Életünk ereje pereg a szélben. Százezer lehullott őszi levél csak sodródva zizzen, már nem is él. És mégis a remény jelöli utunk: hogy földhözragadtként is fénybe jutunk.
