Ágyból kikelve koppan homlokomon, tovatoppan mai nap árama. Elmémbe vág a lélek, hirtelen tűnő képek peregnek el tova... Minden, ami ma vár rám, koromsötét és szivárvány, tudatos, véletlen, minden rám borul halkan. Ránt az életkatlan magába kéretlen. Mi lesz, érzésem sincsen: adósságon vagy kincsen, durva kócon, lágy tincsen alszom el éjszaka?
