Rendhagyó búcsú Horváth Edina Anna

Rendhagyó búcsú Régen elengedtük egymás kezét, most a múltunk visszhangzik bennem, mintha még ott ülnénk egymás mellett, de csak az emlék tart össze minket. A barátság fonalát szőttük, aztán elvágtuk, s nem maradt nyoma, csak a csend őrzi szavaid emlékét, bennem él az ifjúságunk kora. Csendben elsodort minket az idő, harag nélkül elteltek az évek, az életünket más helyeken éltük, s szakadtak barátságok félbe. Túl hamar vitt magával a halál, szép szemed az ég kékjébe olvad, simogat az örök nyugalom, most már az angyalok óvnak. Elköszönök most tőled ezzel a rendhagyó búcsúval, s amit nem mondhatok el neked, leírom ide magamnak.