06:40 • olvasva: 29 Meghaltam, s lelkem megfordult, megkeresni egy gyakran látogatott házat. Áthaladtam az ajtón, és láttam, hogy barátaim lakmároznak a zöld narancsfák Àgai alatt; Kézről kézre tolták a kupát Itták a szilvapálinkát Énekeltek, és nevettek, Én mindegyiket szerettem Hallgattam őszinte csevegésüket: Azt mondta az egyik: "Holnap majd homokon tekerünk A tenger mentén mérföldeket Egy másik azt mondta: " Még a dagály előtt Ha ha ha az ülést még elèrjük Ja mondta az egyik: A holnap olyan lesz, mint A ma Sőt sokkal édesebb." "Holnap" - kiálltották reményteli hangon Ők akik kellemes útakon laktak: "Holnap" - kiáltották egyenként, S közben senki nem beszélt a tegnapról. Életük teli volt áldással csak én én hallgattam: "Holnap és ma" - kiáltották És én a tegnap voltam. Kényelmetlenül megborzongtam, de Mégsem leheltem hideget asztalukra Engem teljesen elfeledtek Megrázkodtam szomorúan Maradni, s mégis elválni milyen rossz És elmentem ez ismerős helyről Mint reménytelen szerelmemtől Vendég voltam ott Hol csak egy napig emlékeztek rám
