[intro] Volt egyszer egy fiú, kit nagyon szerettem. Rossz korban született, rossz korban születtem. Néhány csókot loptunk, a sors ennyit adott, De az életünkhöz nem osztott több lapot. Sok évvel ez előtt írtam ezt a verset. Együtt tölthettünk el néhány boldog percet. Tudtam, hogy egyszer majd el kell őt felednem. Ő volt a mindenem, plátói szerelmem. [verse1] Ránk talált már az éj. Aludj el, Kedvesem! Fáradtság tündököl gyönyörű szemedben. Álmodj szerelmünkről, ami már elveszett, Álmodd, hogy velem vagy kiszáradt tó mellett! [verse2] Álmodd meg múltunkat, újra a tegnapot! Látod? A ma már mást hozott, nem harmatot. Aludj el szerelmem, és néha gondolj rám! Ott leszek melletted. Kezedet megfognám! [chorus] Sohasem létezett köztünk korkülönbség. Álmodd, hogy nincs idő, csak a végtelenség! Sohasem számított, hány évesek vagyunk. Lehetőség volt ez, és a legszebb dalunk. [instrumental] [verse3] Ránk talált már az éj. Aludj el, Kedvesem! Fáradtság tündököl gyönyörű szemedben. Álmodd, hogy velem vagy, álmodj nagyon szépet, Kiszáradt tó mellett álmodj csodás képet. [verse4] Álmodd meg újra múltunkat, a tegnapot! Látod? A ma már mást hozott, más csillagot. Aludj el, Édes! Aludj el, és gondolj rám! Nagyon szerettelek, sohasem titkolnám. [outro] Sohasem létezett köztünk korkülönbség. Álmodd, hogy nincs idő, csak a végtelenség! Sohasem számított, hány évesek vagyunk. Lehetőség volt ez, és a mi nagy bajunk. [instrumental] [end]
