Kapunk előtt (In Front of Our Gate)

Author lyrics: Mikike67 English - Magyar - Czech translations In Front of Our Gate In front of our gate there was never a bench, instead, a tiny little puddle was born there. Though it would have been better to have a bench there, so I would have had childhood memories of it. But if I ever return home, I will make one, you won’t find a more beautiful bench far and wide than mine. It will be yellowish-brown in color, but what will make it beautiful is that it will have a heart. [chorus] In front of our gate there will one day be a bench, that ugly little puddle will no longer be there. My mother’s roses will be fragrant under the window, two little doves will be cooing lovingly above the bench. In front of our gate there will one day be a bench, that ugly little puddle will no longer be there. My mother’s roses will be fragrant under the window, two little doves will be cooing lovingly above the bench. I hope that one day I will return home from here for good, the houses on our street—my God, how beautiful they are! Hungarian villages, Hungarian people, and beautiful little Hungarian benches, my soul feels it longs for home, because homesickness is too strong in me. I will sit cheerfully on the yellowish-brown bench, there I will wait for my sweetheart’s sweet kiss. Doves above my head will coo happily, as if they were rejoicing in that sweet, honey-like kiss. [chorus] In front of our gate there will one day be a bench, that ugly little puddle will no longer be there. My mother’s roses will be fragrant under the window, two little doves will be cooing lovingly above the bench. In front of our gate there will one day be a bench, that ugly little puddle will no longer be there. My mother’s roses will be fragrant under the window, two little doves will be cooing lovingly above the bench. In the end we got together, but we can’t fit on the bench, memories have piled up, there will be quite a lot of them. If you’d also like to sit on the yellowish-brown bench, I’ll be there in front of our gate, my friends, no need to be tense. Kapunk előtt Kapunk előtt nem volt sohasem egy lóca, Született ott egy ici - pici, tócsa. Pedig jobb lett volna helyette a lóca, így nem lettek gyermekkori emlékeim róla. De ha egyszer hazatérek, készítek majd egyet, messze földön nem találsz a lócámtól szebbet. Sárgásbarna lesz majd a színe de attól lesz szép, hogy lett neki szíve. [chorus] Kapunk előtt lesz egyszer egy lóca, nincs előtte már az a csúf kis tócsa. Anyám rózsái az ablak alatt illatoznak, két kis galamb a lóca felett szerelmesen turbékolnak. Kapunk előtt lesz egyszer egy lóca, nincs előtte már az a csúf kis tócsa. Anyám rózsái az ablak alatt illatoznak, két kis galamb a lóca felett szerelmesen turbékolnak. Remélem egyszer innen végleg hazatérek, a mi utcánk házai istenem de csodaszépek magyar falvak, magyar népek és szép kis magyar lócák lelkem érzi hogy hazavágyik bennem túlerős a honvágy Leülök én jókedvűen a sárgásbarna lócára, ott fogok majd várni a babám édes csókjára. Galambok a fejem fölött vígan turbékolnak, mintha örülnének ennek a édes-mézes csóknak. [chorus] Kapunk előtt lesz egyszer egy lóca, nincs előtte már az a csúf kis tócsa. Anyám rózsái az ablak alatt illatoznak, két kis galamb a lóca felett szerelmesen turbékolnak. Kapunk előtt lesz egyszer egy lóca, nincs előtte már az a csúf kis tócsa. Anyám rózsái az ablak alatt illatoznak, két kis galamb a lóca felett szerelmesen turbékolnak. Összejöttünk végül, de nem férünk el a lócán, meggyűltek az emlékek, lesz belőlük jócskán. Ha te is szeretnél a sárgásbarna lócára leülni, Kapunk előtt ott leszek, barátaim, nem kell feszülni. Před našimi vraty Před našimi vraty nikdy nebyla lavička, vznikla tam jen maličká louže. Přitom by bylo lepší, kdyby tam byla lavička, měl bych na ni vzpomínky z dětství. Ale až se jednou vrátím domů, jednu si udělám, širý kraj nenajde krásnější lavičku než tu mou. Bude mít žlutohnědou barvu, ale krásnou ji udělá to, že bude mít srdce. [refrén] Před našimi vraty jednou bude lavička, už tam nebude ta ošklivá malá louže. Maminčiny růže pod oknem budou vonět, dva malí holoubci nad lavičkou budou zamilovaně vrkat. Před našimi vraty jednou bude lavička, už tam nebude ta ošklivá malá louže. Maminčiny růže pod oknem budou vonět, dva malí holoubci nad lavičkou budou zamilovaně vrkat. Doufám, že se jednou odsud natrvalo vrátím domů, domy v naší ulici – Bože, jak jsou krásné! Maďarské vesnice, maďarští lidé a krásné malé lavičky, má duše cítí, že touží po domově, protože stesk je ve mně příliš silný. Sednu si v dobré náladě na žlutohnědou lavičku, tam budu čekat na sladký polibek své milé. Holoubci nade mnou budou radostně vrkat, jako by se radovali z toho sladkého, medového polibku. [refrén] Před našimi vraty jednou bude lavička, už tam nebude ta ošklivá malá louže. Maminčiny růže pod oknem budou vonět, dva malí holoubci nad lavičkou budou zamilovaně vrkat. Před našimi vraty jednou bude lavička, už tam nebude ta ošklivá malá louže. Maminčiny růže pod oknem budou vonět, dva malí holoubci nad lavičkou budou zamilovaně vrkat. Nakonec jsme se dali dohromady, ale na lavičku se nevejdeme, vzpomínky se nahromadily, bude jich opravdu hodně. Jestli si chceš taky sednout na žlutohnědou lavičku, budu tam před našimi vraty, přátelé, nemusíte se bát.