Füst a Mennyezeten

[Verse 1] Füst ül a mennyezeten… mint az átok az életemen… lassan kihűl a bor is már ebben az öreg kezemben… Az emberek hazamentek… a zenészek fél szemmel néznek… csak én maradtam itt megint meg ezek a régi emlékek… [Violin cries softly] [Chorus] Jaj de hideg lett a szívem… mióta nem ölel senki engem… csak ez a cigányzene tudja még mi fáj itt bent nekem… [Cimbalom rolls slowly] [Verse 2] A tükörben anyámat látom… ugyanaz a bánat ül a száján… ugyanúgy vár valakit egy elmúlt szerelem után… Kint az eső veri az utcát… bennem meg az idő kopog… elfáradt már ez az öreg test… de a lelkem még zokog… [Bridge] [Almost whispered, broken voice] Prímás… húzd el nekem még egyszer… azt a régit… mielőtt végleg elalszom… [Outro] [Long emotional violin solo] [Quiet tavern ambience] [Glass placed slowly on the table]