[Intro – Suttogva, halk zongora] Furcsa... Hogy valaki, aki egykor az egész világod volt... Egyszer csak idegenné válik. [Verse 1 – Törékeny, bensőséges] Még emlékszem, hogy nevettél, Ahogy álmomban átöleltél. Ismertem minden mozdulatod, A csendből is értettem a hangod. Most itt állsz előttem némán, Mintha sosem ismertél volna. Két ember, egy közös múlttal, Mégis két külön világban. [Pre-Chorus – Lassan építkező] És keresem a szemed mélyén Azt, aki régen engem szeretett. De akárhányszor rád nézek, Már nem találom benned őt. [Chorus – Erőteljes, szívszorító] HOGY LETTÉL IDEGEN? Mikor te voltál az otthonom! Hogy lett a legszebb szerelmünkből Egy emlék, amit gyászolok? HOGY LETTÉL IDEGEN? Mikor mindent tudtál rólam! Most úgy mész el mellettem, Mintha sosem lettél volna. És én még mindig emlékszem Arra, kik voltunk régen. De te már nem ismersz engem... És én sem ismerlek téged. [Verse 2 – Mély basszus, visszafojtott fájdalom] A kedvenc dalunk még szól néha, De már nem ugyanazt jelenti. A helyek, ahol boldogok voltunk, Most csak megtanítanak sírni. A telefonomban még ott a képed, Egy mosoly, amit már nem látok. És a legnehezebb az egészben, Hogy a múltban még mindig rád várok. [Pre-Chorus – Fokozódó érzelmek] Ha egyszer újra találkoznánk, Vajon rám ismernél még? Vagy csak két idegen lennénk, Kiknek volt egy közös meséjük? [Chorus – Teljes hangszerelés, magas ének] HOGY LETTÉL IDEGEN? Mikor te voltál az otthonom! Hogy lett a legszebb szerelmünkből Egy emlék, amit gyászolok? HOGY LETTÉL IDEGEN? Mikor mindent tudtál rólam! Most úgy mész el mellettem, Mintha sosem lettél volna. És én még mindig emlékszem Arra, kik voltunk régen. De te már nem ismersz engem... És én sem ismerlek téged. [Bridge – Csak zongora, megtörő hang] Nem az fáj, hogy elmentél, Hanem hogy már előtte elvesztettelek. Hogy minden este mellettem feküdtél, De a szíved már rég nem volt velem. És én még próbáltalak szeretni, Mikor te már nem akartál maradni. Hogy lehet valakit elengedni, Akit még mindig hazavár a szív? [Final Chorus – Kitörő érzelmek, erőteljes magas hangok] HOGY LETTÉL IDEGEN?! Mikor benned volt az életem! Hogy lehet, hogy minden emlék Még mindig ennyire fáj nekem?! HOGY LETTÉL IDEGEN?! Mikor egykor mindenem voltál! Most a szemedbe nézek, És csak azt látom, hogy elmúltál! De nem foglak többé keresni Minden ismeretlen arcban. Nem akarok tovább élni Egy régen elveszett pillanatban! Mert lehet, hogy még szeretlek, És a hiányod mindig fáj... De az ember, akit szerettem... Már nem létezik talán. [Outro – Halk zongora, elcsukló hang] Egyszer te voltál az otthonom... Most csak egy idegen vagy... Aki túl sokat tud rólam.
