[Verse] Szenszei a csomagtartóból kincset kifog Műanyag sayát húz elő Felét megszokta Némó plüssmadara kloákáját varrja Egyesek hétköznapi dolgok Mi pedig csak járunk [Verse 2] Gábor a telefon csatlakozóját forrasztja Úton vagyunk De lelkünk már távol száll Nem vezetek De a célt szem előtt tartom Csodák határán járunk Vágyainkkal haladunk [Chorus] Az Úton elmerülve Álmaink szárnyra kelnek Mint művészek a színpadon Minden mozdulatunk mágikus Egy lépéssel közelebb az álmainkhoz Úton vagyunk a műanyag csoda útján
