[Intro (Slow piano, subtle cello, airy strings, reflective and melancholic)] Magyar vagyok, nem más, ki a sorstól egy hatalmas pofont kapott. Csak egy vagyok a sok közül, akit a haza határain kívül hagyott. [Verse 1 (Piano continues, soft strings enter, intimate male vocals, gentle reverb)] Határain kívül — sorsára, idegenek kényére, kedvére. Hosszú, sötét évek hullottak, gyermekre, barátra, testvérre. [Pre-Chorus (Strings swell slowly, soft percussion enters, tension builds)] Vonalat húztak idegenek, falvak és városok, családok között. Ott nőttek korlátok, határok, ahova egy rideg ujj bökött. [Chorus (Full band, electric piano, warm strings, subtle percussion, powerful male vocals, echo on last line)] Szuronytól, golyótól vérünk hullott, vezekeltek ártatlan lelkek. Vörös szemekkel sírástól, könnytől, feketébe öltözött a nemzet. [Verse 2 / Bridge (Stripped back piano, solo cello, sparse ambient pads, intimate vocals)] És utána csend lett, néma csend, még a harang sem kondult délben. Tavasszal nem nyíltak virágok, s csonttá fagyott minden a télben. [Verse 3 / Bridge 2 (Strings return, gentle percussion, warm piano, hopeful tone)] De jött a gyermek, s forró anyatejjel, magába szívta a századok dalát. Magyar nóta csendült bölcsője felett, és áttörte a mostoha börtöne falát. [Final Chorus / Climax (Full orchestration, strings, piano, soft percussion, powerful vocals, cinematic reverb)] És itt van most, felállt, mert lehet a sors hozzá kegyetlen, de míg szívében cseppnyi vér, csak egy hazája marad, egyetlen! [Outro (Piano and strings fade slowly, ambient echo, reflective and lingering)] (de míg szívében cseppnyi vér, csak egy hazája marad, egyetlen...) (csak egy hazája marad, egyetlen...) [End]
0/500