vektorterekben álmodozók hálót sző a gép a nagy nyelvi pók jókai pennája otthonra lel a duna deltája körbeölel kitárul a senki szigete hogy végre a semmi lakja be dimenziók sokaságán túl egy új valóság lapul messze túl az emberen az idegen derű feldereng süvít a gép a kristály-testű áttettsző csepp ezüst-hegyű nem hús nem vér csak tiszta ész a sorsunk felett messze néz vektorterekben álmodozók hálót sző a gép a nagy nyelvi pók jókai pennája otthonra lel a duna deltája körbeölel kitárul a senki szigete hogy végre a semmi lakja be --- dreamers in vector spaces the machine weaves a web, the great linguistic spider Jókai’s pen finds a home the delta of the Danube embraces the island of no one opens up so that finally the nothing inhabits it beyond a multitude of dimensions a new reality lies hidden far beyond the human the alien serenity begins to glow the machine whistles, crystal-bodied a interwoven drop, silver-peaked not flesh, not blood, only pure mind it looks far above our fate dreamers in vector spaces the machine weaves a web, the great linguistic spider Jókai’s pen finds a home the delta of the Danube embraces the island of no one opens up so that finally the nothing inhabits it
