elébredünk, s velünk ébred a tenger, új tekintettel indulunk tovább. A nap is kacskaringós, mint a tenger, mely hullámokkal rajzol új világot. Szívünkből – egy időre – kiürítettük a várost, s csak az ég képe maradt. A nap végigmérte földünket. S ez a nap, melyre most felébredtünk, tengerrel, hullámokkal, tisztán, tiszta szemmel és tiszta emlékkel annyira kitárult előttünk, hogy a nap már nem tudta megmérni, s nem tudta többé befogadni sem.
0/500