Erőtlen lett a jeges leheletű tél, csendesen zenél a márciusi szél. A Nap élénken kinyitja szemét, szelíden hinti a Földre selymes fényét. Langyos szellő simogatja arcomat, mint egykor, Édes` cirógatta hajamat. Duzzadt rügyek örvendeznek a fákon, nyíló virágok, mint rózsaszín álom. Ibolya bókol szerény szirmaival, elbűvölő, kellemes illatával. Madarak csiripelését hallgatom, vidáman röpködnek az ágakon. Oly` régen vártam rád, megújult élet! Életvidám lett minden élő lélek. Éjjeli holdfény boldogan mosolyog, vígan nézi, ahogy a tél sompolyog. Itt vagy hát végre, szépséges kikelet; derű és remény melengeti szívemet.
