Fehérváron ködös, különös hajnalon nyílnak a nehéz márványlapok, és előjönnek a nemzet-nagyok. Előjönnek zörögve, meggyötörve, megfakulva és összetörve. Törökök által szerteszórva Szapolyainak összes csontja. Nyílnak az osszáriumok... István már nem, de sír-szarkofágja ott pihen romkert kövén magába`. Szent Jobbja pedig ott vonul a körmeneteken konokul. Könyves Kálmán, korának legműveltebbje, - így vonult be a történelembe. Selypített kissé, ez köztudott, vagy ezt híresztelték a papok. Károly Róbert lett kiskirályok vége: legyőzte mind, és saját kezébe vette az országnak vezetését. Fiának, Lajosnak négy tornyú vára turistáknak lett bakancslistása. Mátyás is éled, és mögötte jő egy bekötött szemű, fiatal nő: kezében kard, és mérleg a védjegy. Meséli: törvény és igazság véd meg. második András valami aranypecsétes iratot lenget, és elégedetten kiabálja, hogy: "Új alkotmányt rendelek nektek!" harmadik Béla és Antiókhiai Anna szomorúan búcsúzkodnak a koronától, - amit korukban szerkesztettek össze -, mert nem kerülhet többé már fejükre... Királyok a városban. Máig is hatnak. Részei lettek a köztudatnak.
