Aranyat, ezüstöt halmozok össze. Ékszerek fénye vinne előbbre? Megszűnik minden, e földi kínom? Átvisz a kincs a szivárványhídon? Életelixírt kenek magamra, szentelt olajat ritkuló hajamra. Költséget, technikát nem sajnálok, évszázadokra hibernálok. A kincsek nem adnak semmit, mi örök. Ezek csak olyan elveszett körök. Szentelt olaj és életelixír. Csak a mesében van ilyen gyógyír. Pár órára elment az áram, így hát hiába hibernáltam. A földi létet elfújja a szél. Illanó szépség, mely véget ér. Ha kigyúlnak majd az isteni fények, nem leszek szép, "csak" örökké élek. Gazdagság, szépség szükségét veszti, új létem s tudatom elereszti.
