A csend még mély volt, sötét és puszta táj, De a föld mélyén már lüktetett egy titkos vágy. Egyetlen magból pattant ki az első fénysugár, S az ég felé nyúlt egy zsenge, zöldellő oltár. Itt kezdődött minden, egy néma mozdulat, Ahogy az élet törte át a sziklás utat. (Chorus) Hála a gyökérnek, mi tartja a világot, Hála a lombnak, mi szórja a virágot. Teremtett zöld templom, égig érő oszlopok, A szélben a hála halk dala suttog. Köszönjük az erdőt, az élet otthonát, A földnek ezt a tiszta, lüktető dalát. (Verse 2) Aztán jöttek a tölgyek, a bükkök és a fenyők, Egymásba kapaszkodtak a völgyek és a hegyők. A patak friss vizet hozott a szomjas földnek, S a vadak halk léptekkel menedékre leltek. Minden levél egy ima, minden ág egy ígéret, Hogy amíg zöldell az erdő, addig él az élet. (Bridge) Lélegezz mélyet, érezd az illatát, A gyanta, a moha és a föld illatát. Ez a teremtés csodája, mi körbevesz ma téged, A legnagyobb kincs, mit az ég adott néked. (Chorus) Hála a gyökérnek, mi tartja a világot, Hála a lombnak, mi szórja a virágot. Teremtett zöld templom, égig érő oszlopok, A szélben a hála halk dala suttog. Köszönjük az erdőt, az élet otthonát, A földnek ezt a tiszta, lüktető dalát. (Outro) Suttog a szél, hajol az ág, Hála neked, erdő, te örök világ. Hála neked... Hála...
