Háborog a szellemem, De talán vérmeset is vlátok, Sötét végzet, baj lehet; Tán léteznek vámpírok. Nosferatu: az egy dolog, De miért ilyen buja? Miért ennyire gyönyörű Az összes fekete rózsa? Csak félig él, ő emberholt, Nincs számunkra civil, Elfogyott, túladott mindenén, Hát szabadon garázdálkodhatik! Azt eszi. Az életet, Neki minden dukál, Ő őstermészetű, A következő megálló a Halál! Puszta, csupasz, meddő, sivár, Ettől szomjasabb csak, Halhatatlan, tilos enned, Káin óta szaporodó nemes Ábelcsap! Nincsen világ, csupa árnyék, Hold és a csillagok, Hogyha választhatnék, Nem is tudom. Vesztett dolog...
