[Intro – Suttogva, halk zongora] Egyszer azt hittem... Ha elég szeretetet adok... Valaki majd visszaszeret. [Verse 1 – Törékeny, bensőséges] Kiraktam a szívem az ablakba, Hátha egyszer valaki meglátja. Ráírtam, hogy törékeny, De mindenki összetörte végül. Minden csókért többet adtam, Mint amennyit visszakaptam. És mire végre észrevettem, Már semmi sem maradt bennem. [Pre-Chorus – Lassan építkező] Annyiszor mondták, hogy szeretnek, Míg valami jobbat nem találtak. És én minden búcsú után Újra összeraktam a szívem. [Chorus – Erőteljes, szívszorító] ELADÓ A SZÍVEM! Vigye, aki még akarja! Annyiszor törték már darabokra, Hogy nem tudom, mennyit ér ma. ELADÓ A SZÍVEM! Már alig maradt belőle! Mindenkinek odaadtam mindent, De senki sem vigyázott rá. És ha megkérdezed, mi az ára, Nem kérek kincset, sem aranyat. Csak egyszer szeress úgy engem... Hogy ne kelljen könyörögnöm érte. [Verse 2 – Mély basszus, visszafojtott fájdalom] Minden emlék egy újabb karcolás, Minden ígéret egy újabb csalódás. Megtanultam szépen szeretni Olyanokat, akik nem tudtak maradni. Azt mondták, túl sokat érzek, Túl mélyen szeretek, túl sokat kérek. Pedig csak azt szerettem volna, Hogy egyszer engem is válasszanak. [Pre-Chorus – Fokozódó érzelmek] És minden alkalommal, mikor Valaki végleg elengedett, Én magamban kerestem a hibát, Mintha nem lennék elég szerethető. [Chorus – Teljes hangszerelés, magas ének] ELADÓ A SZÍVEM! Vigye, aki még akarja! Annyiszor törték már darabokra, Hogy nem tudom, mennyit ér ma. ELADÓ A SZÍVEM! Már alig maradt belőle! Mindenkinek odaadtam mindent, De senki sem vigyázott rá. És ha megkérdezed, mi az ára, Nem kérek kincset, sem aranyat. Csak egyszer szeress úgy engem... Hogy ne kelljen könyörögnöm érte. [Bridge – Csak zongora, megtörő hang] Miért adtam mindig mindent Azoknak, akik csak elvettek? Miért hittem el újra meg újra, Hogy a szeretetért szenvednem kell? És ha már senki sem akarja Ezt az összetört, fáradt szívet, Talán nekem kell megtanulnom Szeretni azt, ami még megmaradt. [Final Chorus – Kitörő érzelmek, erőteljes magas hangok] NEM ELADÓ A SZÍVEM! NEM ADOM TÖBBÉ AKÁRKINEK! Nem leszek újabb állomása Valakinek, aki csak átutazik! NEM ELADÓ A SZÍVEM! MÁR TUDOM, MENNYIT ÉREK! Nem kell könyörögnöm azért, Hogy valaki végre szeressen! Megtartom minden törött részem, Minden sebem, minden könnyem! Mert attól, hogy más nem becsült meg, Még nem lettem értéktelen! És ha egyszer újra szeretek, Nem adom fel önmagamat! MERT A SZÍVEM NEM ELADÓ... ÉS SOHA NEM IS VOLT AZ! [Outro – Halk zongora, felszabadult suttogás] Levettem az árcédulát... Bezártam az ajtót... És először az életben... Magamnak tartottam meg a szívem.
