Váratlan öröm-tarot-22.

Nem kértem semmit, csak egy csendes napot. A reggelem „kristálygombával” indult - a szokásos. Aztán jött a hír, megint kopogtatott, várt váratlan öröm, elbódított... Nem volt nagy gesztus, se tüzes szavak, de a világ ilyenkor hirtelen megáll. Nem rémít, felkacag – és minden átíródik, az erek tisztulnak, a szív ütemet vált... Váratlan öröm az is, ha itthon minden színesebb, mint mikor a távolból, a sivár semmiből megérkezel. Letudva minden feladat, a járt köröm... A jó hírrel minden gondot leveszel. Mint a mesékben, hol a farkas emberré vált, és a szív nem étek, csak új vörös színt vett. Nem terveztem, nem vártam, de most már minden mese megelevenedett. Nem vagy herceg, s én se vártam már csodát, de egy pillantásod rajzolgat új határt. Már játszott dalok és, amit nem ismertem még, ha most hallod először – mintha bennünk lenne rég... A világ túl zajos, de veled a zaj kellemes, mint mikor a szél mesél és kiürül a tér. Tán csak pár perc, vagy pár óra csupán, a váratlan örömből - sok-sok ismétlés kell és jár... Van, ki pénzt keres, s van, ki csak utána fut, én csak egy perc nyugalmat kerestem – s jöttél te. Mint egy rég elfeledett mesehős, kit újraolvas az ember… felnőttként is örömmel. Ez a váratlan öröm – nem kell többé máz, se bizonyosság bennem. Ha holnap eltűnnél, akkor is tudnám: létezik varázslat, egyszer talál ránk az életben…