Sose lesz ez egyszerű, és sose lesz ez könnyed. Mindig nehezen megy csendben tovább lépni. Mindig mardosni fog, és kíséri a könnyed. Belülről meg úgy érzed, széjjel akar tépni. De gyógyír lesz az idő, mi mindig irányt mutat. Gyógyír lesz az emlék, mi most mérgezi az eszmét. Gyógyír lesz ha felismered, majd az újabb utat. Elengedve a múltat, béke fedje a testét. Sose lesz ez egyszerű, elköszönni szépen. Sose lesz ez egyszerű, őt elereszteni. De te, s az idő kettesben, szemeztek egy széken. S majd rájöttök, hogy hogyan kell újra kezdeni.
