csontra aszott szipirtyó a fűz téboly zilálja varkocsait hangkoronás harangkongás űz az álmatlanság tágra meredt szemében hajszálér gyökerek látomásom kíséri a hold imbolygó pályára perturbál északi szél visít valahol lépcsőházi sikolya felett bukóablakból félemelet jelenbe vetített árnyképed degeszre hizlalja töklámpák halálvigyorát jaj feltépett szemfedél s a maszk tarka máza alatt emléked dér alázza lassacskán áttűnik a festék alól egy szebb tisztább igazabb kép majd egy villanás s az estét kikezdi mégis az enyészet részekből összeállt egészet kerestem s ellepnek az álmok arcél-bárdod fénysuhanása megérint dideregve állok és a láthatár szabta kerek éjszakából kupolát szelek (Lyrics: Molnár Jolán)
