Vers a holokauszt emléknapjára/Várady Endre verse/

Cipők állnak a Duna-parton. Gazdájuk hol lehet? Nincsen pardon: zuhanás, csobbanás,- piros vér színezi a vizet. Kavargó örvény húzza le az összeránduló kezeket. Dörrenés elnémul, csendes már a hely. Még koccan a kövön pár töltényhüvely. Milyen koszos és mocskos a fal. Már csendesedik az őrült zsivaj. Szisszen a csövön a fájó halál. Következő perc már csendet talál. De körmök vájtak egymásba, sh a falba mielőtt kitört a csend rémuralma. Bronz cipők állnak a Duna- parton. De itt állunk mi is, és nincsen pardon! Tekintet pásztázza, mitől oly borzoltan szörnyű a táj. Jó nyolcvan éve aratott itt a halál.