[Intro – Suttogva, halk zongora] Ha újra kezdhetném... Talán nem változtatnék semmin. Mert minden könnyem... Elvezetett idáig. [Verse 1 – Törékeny, bensőséges] Volt, hogy féltem felébredni, Mert nem tudtam, mi vár még rám. Volt, hogy mindent elvesztettem, És nem láttam túl az éjszakán. Annyi ember jött az életembe, Néhány maradt, más továbbment. És akiket örökre vártam, Ma már csak emlékként élnek. [Pre-Chorus – Lassan építkező] Régen kérdeztem, miért fáj ennyire, Miért vesz el mindent az idő? Ma már tudom, minden sebhely Egy történet arról, hogy éltem. [Chorus – Érzelmes, felemelő] HÁLÁS VAGYOK! Minden könnyért, minden percért, Azokért, akik szerettek, És azokért is, akik elmentek. HÁLÁS VAGYOK! A napfényért és a viharért, Minden elveszett álmomért, És minden újabb reggelért. Mert nem lett könnyebb az élet, Csak megtanultam másképp látni. És ha egyszer véget ér minden... Szeretném azt mondani: Megérte itt lenni. [Verse 2 – Meleg zongora, finom vonósok] Emlékszem még a régi házra, A hangokra, a nevetésre. Azokra a hosszú nyarakra, Mikor nem gondoltunk a végére. Most már más arc néz a tükörből, És több emlék él a szívemben. De minden ránc és minden sebhely Egy darab abból, aki lettem. [Pre-Chorus – Fokozódó érzelmek] Bárcsak még egyszer megölelhetném Mindazokat, akik hiányoznak. Elmondanám, hogy amit adtak, A mai napig bennem maradt. [Chorus – Teljes hangszerelés] HÁLÁS VAGYOK! Minden könnyért, minden percért, Azokért, akik szerettek, És azokért is, akik elmentek. HÁLÁS VAGYOK! A napfényért és a viharért, Minden elveszett álmomért, És minden újabb reggelért. Mert nem lett könnyebb az élet, Csak megtanultam másképp látni. És ha egyszer véget ér minden... Szeretném azt mondani: Megérte itt lenni. [Bridge – Csak zongora, megtörő hang] És ha hallotok valahonnan, Ti, akik már nem vagytok itt, Tudjátok, minden szeretetetek Egy része bennem él tovább. Nem mondtam el elégszer, Milyen sokat jelentettetek. Ha visszakaphatnék egyetlen percet, Csak annyit mondanék: köszönöm. [Final Chorus – Erőteljes, könnyes, felszabadító] HÁLÁS VAGYOK! HOGY ITT LEHETTEM VELETEK! Hogy szerethettem, hogy sírhattam, Hogy ennyi mindent érezhettem! HÁLÁS VAGYOK! MINDENÉRT, MIT ÁTÉLTEM! A törött szívért, a reményért, Minden apró boldog percért! És ha az élet újra kérdezné, Vállalnám-e az egészet, A veszteséget, minden könnyet, Az összes fájó emléket... Azt mondanám, hogy igen... Mert minden fájdalom ellenére... GYÖNYÖRŰ VOLT AZ ÉLET! [Outro – Halk zongora, suttogva] Nem kaptam meg mindent, amit akartam... De annyi mindent kaptam... Amit sosem szeretnék elfelejteni. Köszönöm.
