[Verse1] Sötét éjszakákon át Testünk egybefonódván A matrac felvéve annak nyomát Ruhák szétszórva a szófán Édes szavakat fülekbe suttogván Szerelmet vallva a Holdnak titokban Ha tehetném ezerszer elsuttognám Angyali neved így járván tilosban [Verse 2] Sosem éreztem teljesnek magamat Megélve így hosszú nyarakat Egyedül koptatván az utakat Élvezvén az égető napsugarakat Végezetül feladva a reményt Megírva ezer költeményt Esdekelve fordultam a Holdhoz Remélvén hogy végre feloldoz [Chorus] A Nap és a Hold gyermekei vagyunk Az égig száll fel hangos dalunk Szerelmünk a mennyben köttetett Tüze a pokolból jöhetett Bujkálva járván a világban Vágyaink tüze ég a holdvilágban Elrejtőzünk a nap fényében járva Mint két szerelmes kóbor árva [piano solo] [Verse 3] Suttogva szólított meg egyik éjjel "Elmúlik minden mit most érzel Megtalálod kit szíved kíván Benned örök tüzet szítván Váltok eggyé a Nap fényével" Így hajtottam álomra fejem békével Másnap mosollyal köszöntvén a reggelt Lelkem ismét szeretettel megtelt [Verse 4] Anyám féltve óvott mindig Tőled Elítélvén mint a legsötétebb bűnözőket Atyám eltiltott és bezárt egy toronyba Rabnak éreztem magam saját otthonomba` Nem számoltak szerelmünk erejével Mindent elsöprő hallhatatlan seregével Megszökvén árnyékokban bujkálván Ért minket a hajnal a mező lankáján [Chorus] A Nap és a Hold gyermekei vagyunk Az égig száll fel hangos dalunk Szerelmünk a mennyben köttetett Tüze a pokolból jöhetett Bujkálva járván a világban Vágyaink tüze ég a holdvilágban Elrejtőzünk a nap fényében járva Mint két szerelmes kóbor árva [Outro] A Nap és a Hold gyermekei vagyunk Az égig száll fel hangos dalunk Szerelmünk a mennyben köttetett Tüze a pokolból jöhetett Bujkálva járván a világban Vágyaink tüze ég a holdvilágban Elrejtőzünk a nap fényében járva Mint két szerelmes kóbor árva
