Özvegyember-tarot-34.

Apám sokat sakkozott velem, de nem csak nyerés volt a játék lényege... de az is, hogy lássak pár lépést már előre ne csak a saját szemszögem tegyem előtérbe... Logarléc a fiókban lapult, megmutatta volna, de úgy alakult, hogy a kis ablakon, az ami elcsúszott az csak az idő, mert a számok „függése" már más módon is elérhető... Apám táskájában szerszámok lapultak, mint műtőssegéd adtam neki a kulcsokat. Megtanított fúrni, faragni, hallgatni, mikor kell csak némán figyelni, s jelezni. Mindent megszerelt, tárgyat is és lelket, feladványhoz - csavaros észjárás is kellett. Bármi is hiányzott megtett mindent értünk s hogyha hasonlítunk félszavakból értünk... Költő volt, nem híres - asztalfiók kincsű, mit leírt gépelt, azt teljes szívvel hittük. Bárki aki bölcsebb - tán nem is volt nála tapasztalt, szorgalmas, jár neki a hála. Apám táskájában türelem is volt, rövid szólamok - és elcsitul a gond... „S a csend sem üresség, édes gyermekem a figyelem s a tett beszéljen helyettem.” Ez az "alak" nem szent – egy gondoskodó férfi, Ki életeket ment, - akire lehet számítani. Ő a Hold, akkor tükröződik rajta a NAP a fény, gyermekei arca - a sok kis csillag, Most néha látom, kint ül a verandán, valamit molyol szerel, behozza tálcán... és ha kérdezném, csak annyit mondana: Légy jó és nagyon - nagyon vigyázz magadra! [end]