Jer, édes nép, álmodd, hogy utazol! Jer, édes nép, álmodd, hogy utazol! Utazni jó, ha kellőképp vakok tudunk maradni; a színes fotókon rögzített világ csupa csillogás; egy káprázatos tükör foncsora, melyben magunkat látjuk megjelenni a gépeken röpködő Szent Iván-éj tündérként könnyed turistáiként; vagy egy nagyváros felhőkarcolói vagy valamelyik habzó óceán – Jer, édes nép, álmodd, hogy utazol! Jer, édes nép, álmodd, hogy utazol! végül is egyre megy, ha jól vigyázunk és megmaradunk a felületen, a szappanbuborék fedélzetéről nem látni a Föld halálos baját, hogy az érdek működtet s működik, az eszme viszont csődről csődre buckáz, mert gondolatban fényes módszere a gyakorlatba átültetve öl… A híres század vicsorogva hátrál az istenhithez és a bankkamathoz s a költészetre hagyja a jövőt… Jer, édes nép, álmodd, hogy utazol! Jer, édes nép, álmodd, hogy utazol! Jer, édes nép, álmodd, hogy utazol!
