Konkoly és szarkaláb az izzadságszagú réteken elém rakják - felélem az összes félelmem. Egy hajlatban rózsatő, alig van virága; toldalékhúsdarab és testek nyílása. Csak a sín pár noha én nem oda mennék ahol érzem Kifúrva lukacskák, létrákon táncolok; kosárnyi szóbeszéd a tükörben forog. Vonat fut föld alá, gyárkémény, vén hegyek angyalok messzire - egyedül ébredek. Csak a sín pár noha én nem oda mennék ahol érzem
