A harangszó szívkamráig ér, ütőéren lüktet, hogyha kondul. A számvetés jégverést ígér, a ’mindent vissza’ mindig kicsorbul a kényszeren s néhány acélszegen, melyek átszúrják korpuszunkat. Trianon térdig kötött cement, csak nekünk fáj, másokat untat. [Refrain, male vocals] A magyar szó idegenben béklyó, bűnhődésünk elévülhetetlen. Veszteségünk velünk él még, só a felvakart, évszázados sebben. [Instrumental guitar solo] Ostorként húsba vág a gúny, a vád – még Jézust se ütötték százszor, maradandó a szétszakítottság, míg nyomorodik lelkünk a gyásztól. [Refrain] A magyar szó idegenben béklyó, bűnhődésünk elévülhetetlen. Veszteségünk velünk él még, só a felvakart, évszázados sebben. [Melodic Instrumental] [Refrain slowly acapella] A magyar szó idegenben béklyó, bűnhődésünk elévülhetetlen. Veszteségünk velünk él még, só a felvakart, évszázados sebben. (Lyrics: Molnár Jolán)
