Négyet. Kétszer adott kettőt az élet. Négy égtáj. Nyugat, kelet, dél és észak. Négy évszak. Istenem, mennyi kell szülessen, hogy valaki szeressen? Talány. Négy lány. Életem fája négy ága. Fél árva karjaim széttárva. Fussak a világba? A szívem várja tőlem, híven. De mit ér a szív, ha az ész nem! Hiába, kettő már nem látja. Elvágta mi összeköt fonalat, de kettő még marad. Öleli nyakad, ha esik, ha szakad. Karod, ha lankad, levegőt, mélyet végy, kőszikla magad légy! Így négy.