Teremtőm, szavaimra ne is hallgass! Csak taposs el, mint egy apró férget, Ki ellenedre itt a porban mégis élek. Itt pusztítom a levegőt e kies pusztán, S térdelek előtted e homokbuckán. Megbocsájtó jóságodból jut nekem is néha, Mert férgek között én vagyok a néma. Mások kinevethetnek, mennyek alkotója, Mert a gonosz, sohasem hallgat semmi jóra. Nincs is értelme nála a szónak s imának, Csak a harcnak és a hatalom nyilának. Harcolj hát velük, Teremtőm, fenn az égben, Mert nem lesz itt különben sohasem béke, Míg a többi hasonszőrű néma féreg: Nem tér végre észhez örökre és végleg...
