Neon Arcodon

[Verse 1 –] Füst ül még a poharak szélén, lassan ég az éjszaka bennem, félhomályban nézel rám, mint egy régi fekete-fehér jelenetben. Lép a basszus halkan alattunk, remeg a neon az arcodon, minden szó túl veszélyes már, de a csendünk hangosabb nagyon. [Pre-Chorus ] És érzem, ahogy szétesünk, mégis visszahúz a láng, mintha minden út után csak hozzád találnék vissza már. [Chorus] Égjen el velem ez az éj, amíg a szívünk túl hangosan beszél, te vagy bennem minden vihar, minden csend, minden fájdalom ami marad. Tarts még, ne engedj el, két külön világ egyetlen jel, mélyből az égig zuhanunk, de ugyanabban a dalban maradunk. [Verse 2 ] Lassan forog körülöttünk ez a túl szép, túl sötét város, minden érintésed után a levegő is más ízű, mámoros. [Verse 2B ] Nem tudlak már halkabban szeretni, bennem minden túl nagyra nő, ha elindulsz, összedől az összes gondosan épített jövő. [Bridge –] (Deep voice) Mondd, meddig bírja még a szív… (High voice) …ha mindig ugyanoda hív… (Together) Ez az éj nem enged el minket már. [Final Chorus – explosive] Égjen el velünk ez az éj, minden könnyből új csillag ég, te vagy bennem a mély sötét, én benned az utolsó fény. Tarts még, ne engedj el, két sebzett hang ugyanúgy felel, mélyből az égig zuhanunk, de ugyanabban a dalban maradunk. [Outro – smoky whisper + high harmony] Ugyanabban a dalban… ugyanabban a lángban…